Mi a xilit?

A xilit egy természetes édesítőszer, egy édes kristályos szénhidrát, amely a természetben szinte minden zöldségben és gyümölcsben előfordul. Egy átlagos felnőtt naponta párszáz milligramm zöldségekből és gyümölcsökből származó xilitet fogyaszt. Egyesek akár 1-2 grammnyit is elfogyasztanak belőle, étrendjük jellegétől függően. Szerveztünk ezenkívül napi 5-10 gramm xilitet termel. A kereskedelmi forgalomban kapható xilit pedig kukoricacsutkából és fából származik.

A xilitet használják sokféle egyéb egészségügyi jellegű termék, többek között rágógumik, cukorkák, fogkrémek, valamint orrüreg-öblítő szerek és orrsprayk gyártásánál is. A cukor helyettesítőjeként sok különböző étel készítésekor felhasználható.

A xilit nem hasonlítható más, a természetben előforduló édesítőszerekhez, mint pl. a szorbitol és mannitol – kémiai összetételük lényegesen különbözik. Sok természetes formában előforduló cukorhelyettesítő a cukoralkoholok egyik osztályába, a poliolok közé tartozik. A poliolok, ahogy azt nevük is mutatja, több szénatomot tartalmaznak. A cukoralkoholok, mint például a szorbitol és mannitol, hat szénatomos szerkezetűek. A xilit szerkezete pedig öt szénatomos, ennek köszönhetően egyedülálló és kifejezetten hatékonyan alkalmazható számos egészségügyi probléma megelőzésében és kezelésében.

Dr. med. univ. Alexander Fülöp bécsi fogorvos
a Xilovit rágókról és fogkrémről és a fogszuvasodás megelőzéséről

 

A xilit története

A xilitet a tudomány 115 éve ismeri. Emil Herman Fischer és Rudolf Stahel Németországban, valamint M. G. Bertran Franciaországban egymástól függetlenül fedezték fel, de potenciális előnyei egy pár évtizeden keresztül még rejtve maradtak. A Második Világháború alatt a cukorhiány miatt megindult az azt helyettesítő édesítőszerek kutatása, ezért a Finn Cukor-vállalat egykori kutatói és mérnökei kifejlesztettek egy eljárást a xilit kis mennyiségben való gyártására. Amint a háború véget ért, a cukorhiány is lecsengett, és a xilit iránti igény is alábbhagyott. A xilit édesítőszerként való alkalmazásának költségesebb előállítása is gátat szabott.

A hatvanas évektől kezdődően újraéledt az érdeklődés a xilit iránt, amikor vegyészek, fizikusok és más szakemberek elkezdték felismerni és alkalmazni a xilit komoly egészségügyi és diétás előnyeit. Míg 1970 előtt a xilitet főleg cukorbetegek étrendjében alkalmazott édesítőszerként használták, 1970-re biokémikusok és más tudósok már a fogszuvasodást megelőző hatóanyagként tanulmányozták és fejlesztették. Az első xilit tartalmú rágógumit 1975-ben Finnországban, majd ugyanebben az évben az Egyesült Államokban dobták piacra. Azóta további vizsgálatok olyan újabb meggyőző bizonyítékokat mutattak fel, amelyek nem csak a xilit fogápolási hasznait támasztották alá, hanem a felső légúti megbetegedések területén kifejtett jótékony hatásait is kimutatták.